Oldalak

2012. augusztus 1., szerda

A Szent György Lovagrend Nyári Egyeteme Szabadkán



Július 15-21-e között a visegrádi székhelyű Szent György Lovagrend immár 19. alkalommal szervezte meg nyári egyetemét ezúttal a délvidéki Szabadkán, amelyen bárki részt vehetett. A Kárpát medencei találkozó célja a tudás gyarapítása, új kapcsolatok kialakítása, magyar történelmi helyek megismerése és nem utolsó sorban az összetartozás és a sorsközösség megélése.

Anyaországi, délvidéki, erdélyi, felvidéki és Németországban élő magyarok is részt vettek a rendezvényen.
A nyári egyetem ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Németh László SVD nagybecskereki megyéspüspök celebrált a szabadkai Szent György templomban. A rend tagjai a lovagi öltözetükben és a priorátusok zászlóival, köztüki a Felvidéki Nagypriorátus zászlajával igazán fennkölt hangulatot teremtettek.
A megnyitó után Cseke László megbízott rendi kancellár tartott előadást arról, hogy milyen volt a Szent György Lovagrend Károly Róbert idejében. Külön témát érdemeltek a különböző hamis Szent György lovagrendek és azokhoz való viszonyulás.

Cseke László bemutatja az egykori Szent György Lovagrend
öltözékét.
Az 1326-ban Károly Róbert által alapított első világi rendű lovagrend alapja a mai napig a keresztény erkölcsök betartása. Ha ezt egybevetjük a hét lovagi erénnyel – erkölcsösség, bátorság, állhatatosság, hűség, becsületesség, bőkezűség, mértéktartás –, akkor a kettő megegyezik. Manapság az erkölcsi nevelés kikopott a világból. A lovagrend egyike az olyan csoportoknak, aki ezt képviseli.

A hallgatóság mélyebb ismereteket kaphatott Délvidék történelméről, a közigazgatási beosztások változásiról és a demográfiai változásokról.
A programban városnézés is szerepelt. Így bemutatásra került Szabadka középkori vára – amely ma már a Ferences templom és kolostor részét képezi –, a szecesszió jegyébe épült impozáns Városháza és maga a belváros. Szabadka igen hangulatos, természetközeli, élhető hely.

Délvidék demográfiai szempontból hasonló helyzetben van, mint Felvidék. A magyar lakosság száma csökkenőben van. Egyrészt nem születik kellő számú utód, másrészt közrejátszik a vegyes házassággal járó asszimilálódás, de olyan lélektani tényezők is, mint az önfeladás, a lelki fáradtság, az apátia. Emellett a szerb betelepítések is rontják a magyarok arányát (1944-45-ös népirtást szerb telepítések követték). Mára az összes elcsatolt terület közül Vajdaságban él a legkevesebb magyar. Ezért fontos a hagyományok őrzése, felelevenítése. Az előadások és vitát során sokszor elhangzott Karácsony Sándor gondolata, hogy „nem az a magyar, akinek nagyszülei magyarok, hanem akinek az unokái is magyarok”.


Az érdekes és tanulságos előadások mellet mindennapra jutott más program is. Az 1944-45-ben kivégzett 850 szabadkai magyar tömegsírjánál Emlékeztető-Keresztet helyeztek el, amit Palatinus István, a Szent György templom plébánosa és Orosz Attila református esperes szentelt fel. Nehéz percek voltak ezek, hiszen sok szabadkainak és a rend tagjai közül is többeknek a hozzátartozóját, rokonát, barátját végezték ki minden különösebb ok nélkül. Fontos az emlékezés, hogy soha többé ne legyen népirtás!


Másnap az előadások után a résztvevők ellátogattak az 1697-ben vívott Zentai csata emlékművéhez, hol a török hódoltság idején a magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb csatája zajlott. Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet arattak II. Musztafa szultán seregén. A résztvevők és helyiek számára lovagi tornát rendeztek a Tisza parti emlékmű mellett. Elsőként a Szent György Lovagrend Hagyományőrző Tagozata tartott bemutatót, majd a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület mutatta be tudását és erejét. Igazi párviadalokat láthatott a közönség. A harcok után a Gulyás tanyán készült a vacsora, amely bemutatta Vajdaság igazi tanyasi világát és vendégszeretetét.

Utolsó nap a társaság sorra bejárta a történelmi emlékhelyeket. Péterváradon – ami Újvidék része, és a Duna jobb partján fekszik – a várat, az erődítményt és csodás kilátást tekintették meg. Karlócán, ahol 1699-ben aláírták a karlócai békét, ami Magyar Királyság területéről kiűző osztrák (magyar)-oszmán háborút zárta le, az utóbbiak vereségére, itt betekintést nyertek a Szent Miklós ortodox templomba. Bács vára, aminek első írásos említése 1192-ben történt, és a Rákóczi-szabadságharc alatt pusztul el, ma is jól érzékelhető nagysága és egykori szépsége. Doroszlón igazi meglepetésben volt része a körutazó csapatnak. A helyi magyar fúvószenekar fogadta az érkező buszt és a helyi magyar házban szolgálták fel az ebédet. A település egyben zarándokhely is. A Szent Kút kegyhely mellett áll a Szent Imre templom. A körutazás utolsó állomása Zombor volt, amely igazán csodás belvárossal és Szent István templommal és a 150 éves Magyar Polgári Kaszinóval büszkélkedhet.
Délvidék csodás településein öröm volt magyar szót hallani, és remélhetőleg még ükunokáink is átélik ezt az élményt!

A.K.
(Megjelent: Szabad Újság 2012 augusztásban)
Képek: saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése